1
Légyfogó

Egy személygépjármű hátsó ülésén két eszméletét vesztett, vérző kisfiúra lettek figyelmesek a járókelők Budapest belterületén. A kiérkező rendőrök megállapították, hogy a jármű tulajdonosa a magyar kormány tagja. A két súlyosan alkoholmérgezett és sebesült kisfiút kórházba szállították. Az orvosi vizsgálat során igazolódott a helyszínelő rendőrök feltételezése: a vérző sebeket a gyerekek ejtették egymáson fél liter tömény szesz elfogyasztása után, az összetört palackot fegyverként használva. A fiúk elmondása szerint, durva szülői veszekedést követően az apa kirángatta az autóból az édesanyát, hajánál fogva bevonszolta a házukba, hogy ott bent mi történt, nem tudják, mindenesetre rázárta az ajtót, majd a család másik gépjárművével elhajtott. Ők ezután nyúltak a kesztyűtartóban talált szeszes italhoz, az utolsó cseppig felhajtva a palack tartalmát, és az átélt feszültség, valamint az alkohol hatására kitört köztük a közelharc. Az esetről szóló első híradások a fészbukon jelentek meg, elindult a találgatás a kormánytag személye körül, megérkeztek az első hivatalos cáfolatok, az ellenzék aknamunkáját emlegetve. A Hazai Ténykoordináló Intézet közleménye szerint szemenszedett hazugság az az állítás, miszerint a szülők veszekedése egy légy miatt robbant ki. További részleteket közölt az ügyben a Magyar Családi Oltár nevű egyesület, cáfolva, hogy a légyről szállongó hírek esetleg a Legyek Urára, azaz Belzebúbra vonatkoznának, mint a veszekedés kirobbantójára. Erősödni látszik ugyanakkor a szóbeszéd, hogy a kormánytag lovagterem méretű irodájában a legfontosabb politikai döntések meghozatalába egy ideje beleszól egy, az embernél összetettebb látószervvel rendelkező lény, és ennek nem mindenki örül. Ám hiába látja el a kormány miniszterét a leghatékonyabb eszközökkel, sem a klasszikus légycsapó, sem az elektromos légycsapda, sem az asztali légyütő ventilátor nem boldogul az önjelölt nemzetpolitikai tanácsadóval, amely a jelek szerint beköltözött a miniszteri irodába és ablaknyitásra sem távozik. Az érintett kormánytag, úgy hírlik, egy idő után feladta a reménytelennek látszó küzdelmet a felettébb mozgékony ellenféllel szemben, áttért a fárasztásra, bevonva a legyet az államigazgatásba. Állítólag valamilyen szisztéma szerint fogad el, illetve utasít vissza javaslatokat, erre a beadványokon lévő légypiszok mennyiségéből lehet következtetni. Hogy ott bent mi történik, senki sem tudja, a kormánytag magára zárja az ajtót, valahányszor aláírásra váró ügyiratot tesznek az asztalára, majd bizonyos esetekben a minisztérium hátsó kijáratán távozik az őt faggató riporterek elől. A Folyamatos Szivárgás nevű bulvárlap meg nem nevezett forrásai arról számolnak be, hogy a miniszter felesége megelégelte ezt a nevetséges munkahelyi szimbiózist egy hatlábúval, amiről a kormányzati szervek mélyen hallgatnak, sőt, a lap azt is tudni véli, hogy az asszony beküldte a minisztériumba egy közeli barátját, az amúgy kormányközeli vállalkozót, a rossz nyelvek szerint a miniszterné szeretőjét, aki a lovagteremben felparázsló vita hevében egy önkéntelen mozdulattal elkapta, majd szórakozottan elmorzsolta a Szárnyas Munkatársat, és mintha ez nem lenne elég, még egy kis posztot is kitett a látogatásáról saját fb oldalára Legyet fogtam a miniszternél címmel. Aznap reggel, míg a miniszter kint az utcán az autójában várt a családjára (a gyerekeket szokásához híven ő vitte volna az iskolába, az asszonyt is a munkahelyére), végigpörgette a fészbukot és beleakadt a gúnyiratba. Már a cím láttán elöntötte az indulat, a továbbiak ismeretesek, illetve, bár a kormánysajtó ezt is cáfolja, a miniszter még aznap beperelte a légyölőt és beadta a válókeresetet. A rezsim önbizalmát ugyancsak érzékenyen érintette a Zümmögő Sugallat elvesztése: azóta egyik rossz döntésüket hozzák a másik után. És mindez egy fészbuk poszt miatt, amiről egykettőre kiderült, hogy a mesterséges intelligenciával iratták, nem tudni, kik, valószínűleg külföldi megbízók, vagyis az egészből egy szó sem igaz, hacsak az nem, hogy van utókor: a fent említett fészbuk bejegyzés ugyanis csaknem szó szerint egyezik Eörsi István azonos című 1982-es elbeszélésének szövegével. Plágium? Igen. De ha úgy vesszük: örök élet. EI önkéntes „prediktív modellje” mint „anomáliadetekció” láthatólag bevált. Az AI is csak abból főzhet, amije van: a hagyományból.

2
Übü-gumik

Mondjuk, hogy az elme túléli az embert. Mondjuk, hogy Eörsi esze (volt neki elég) túlél. Mondjuk, hogy a szerepét tudja. Emlékszik rá. Mi a szerepe? Vert helyzetben sem feladni. Nagyjából ez. És felhívni a figyelmet arra, hogy mások feladták, a derekukat beadták, ha még a kulcsot nem is.

Körülnéz. Látja: ’56-nak annyi. Az ő origóját eltörölték. Kit fog támadni, mit fog támadni, hogyan fog támadni? Leakasztja a történelem faláról a – melyik kardot? A Petőfiét? Az Adyét? A József Attiláét? Az Eörsiét? De hát nemcsak ’56-nak annyi, a történelemnek is annyi. Eltörölték a hivatkozási alapot. Akárcsak a nemzeti kulturálisat. Az alapot mint olyat törölték el. Maradt a felépítménynek is nevezett állam. Az önmagát mások levegőjével keményre fújó abroncs. Aminek nincs tengelye. Nincs összekapcsolt része az országnak nevezett járművel. Az ország alól kiszedték a kerekeket. Az a néhány pukkadásig dagadt gumibelső ott ringatózik a történelem utáni folyó egyik holtágában vígan. Önjár és pancsikol.

Na, mi lesz? Most fogod az Eörsi-kardodat és nekimégy az Übü-gumiknak?

3
Globális beszélőn

Ha igaz, amit Eörsi posztulál, hogy egy szép napon időnként megnyílik az ég, mert a közösségek nem bírnak tartósan rossz lelkiismerettel élni, bár közvetlen érdekeik által elvakítva léteznek, a távolabbi érdekeik iránt vakon, ha igaz, hogy ilyenkor mindenki egyszerre beszél, vagyis kiabálni kell a nyilvánosságnak nevezett magas drótháló (internet) mindahány oldalán, ezen a globális beszélőn, mivel a lélek felélte hit-kapacitását, hiszen túl gyakran kellett csalódnia, viszont a megaláztatásból csak úgy lábalhat ki, ha mind feljebb kapaszkodik a meggyőződéses alkalmazkodás bordásfalán, így éli fel szépen energia-tartalékait, ha igaz, hogy ebben az ellentétben, ebben az átmenetiségben, a túlélésben, a repedő falban, a résben megjelenhet egy arkangyal dalolva, hangjában az éterit a durvával, a fátyolt a lábtörlővel összegubancolva, mindenfajta művészilledelmet a sarkaiból fordítva ki – abban a végidei zajban, a totális hangzavarban azt a dalt vajon ki fogja hallani?

 

Megjelent: Egy nagy hiányterület, Eörsi István (1932-2005), 2025, Kalligram, Bevezető, 7-10. o.