James W. P. Campbell – Will Pryce: A tégla világtörténete
Ha nem metaforikusan nézünk rám, és nem gondolunk kellemetlen mellékjelentéseimre, ellenben figyelembe vesszük, hogy nyersanyagom a föld szilikátos kőzetei közül a legapróbb szemcséjű, kolloidos állagú, vizet nagy százalékban, meszet csak korlátozottan tartalmazó, a benne lévő fémvegyületektől függően sárgás, szürkés, zöldes vagy vöröses árnyalatú, gyakori felszíni vagy felszín közeli előfordulású agyag, amely akár kézi úton (szitálás) tisztítható, vízzel elkeverve dagasztható, homok hozzáadásával (soványítás) formálható, továbbá nem ragadunk le sem a hurkákból tapasztott, sem a vert, illetve döngölt agyagfalnál, sem esőre elmálló, száraz unokatestvéremnél, a szalmával, tehénganajjal dúsított vályognál, hanem szabványformába sajtolásom, kivetésem és szárításom után tízezredmagammal máglyába rakunk és szabad téren vagy kemencében a fokozatosság elvét betartva kiégetünk engem úgy, hogy se túl olvatag és elvetemült, se túl törékeny ne legyek, és megvan a megfelelő kötőanyag (a szokvány mész-, a gyorsan kötő gipszhabarcs mellett lehet az víz alatt kötő puzzolán), illetve a hézagolás módja is kitalálva (homorú, domború, ráncolt, eső-, netán vödörvájatos fugázás), nemkülönben az is eldőlt, hogy angol, flamand vagy kínai kötéssel képezek futó-, kötő- és katonasorokat, és a tervező emberi elme meghatározta, hogy milyen tulajdonságú és funkciójú fal, boltív vagy kupola tartóeleme leszek (Galla Placidia császárnő mauzóleuma Ravennában, a szent Meru hegy képére formált sztúpa a burmai Paganban, a gyulai vár, Brunel alagútja a Temze alatt vagy esetleg a "Vasalóház" New Yorkban), akkor a világ bármely táján bátran lehet rám építeni, csupán ízlés, statika, hőingadozás, szél- és vízjárás, no és persze béke vagy háború kérdése, hogy meddig állok – csak azt sajnálom, hogy aki hórukkol és fölfalaz engem, az aligha fogja kérges kezébe venni ezt a rólam szóló attraktív képeskönyvet.
Kossuth Kiadó, 2004, 320 oldal, 8990 Ft
