Sebastiano Soldi: Az ókori közel-kelet művészete
Habár agyvelőm súlya testeméhez viszonyítva tizede az emberének, s persze én is tépázom olykor a saját fajtámat, főleg ha hím vagyok és éppen átvettem a falka fölötti uralmat, és hébe-korba még az embernek is nekimegyek, ám irtóhadjáratot ellene sosem folytatnék. Amiként teljes közönnyel viseltem hiányát is évmilliókon át, amíg csupán majom képében volt jelen az élővilágban. Valamint az sem jutna eszembe, hogy képmásával díszítsem környezetemben a fák törzsét, illetve a vele folytatott egyenlőtlen viadalokat véssem karmommal úton-útfélen a sziklákra, sőt székhelyem bejáratánál is őt lássam, amint a hozzám, az állatok királyához vezető ösvényeket őrzi, a közeledőre ordítva jobb és bal felől. Nemkülönben őrizkednék attól, hogy a zsákmányállataim soraiban végzett egészségügyi ritkításon kívül még meg is fosszam őket táplálékadó területeiktől, kivágjam a lakhelyükül szolgáló erdőségeket, csak azért, hogy bevegyek egy-egy kőből emelt, oromi sasfészket, felégessem vagy fellegeltessem a vadakat élelmező füves térségeket, hogy végül csak a viperák és a skorpiók lakhassanak jól a pusztában.
Ti, emberek irigyeltétek erőm és gyorsaságom, de mert nem bíztatok önmagatokban, túlméreteztétek a csapást. Vadászatnak neveztétek módszeres kiirtásomat, mint ahogy igazságtételnek fajtársaitok halomra ölését, s helyénvalónak tartottátok, hogy a mészárlásért művészi magasztalás a jutalom.
Az ókori Közel-Keleten nagy számban éltem, de – amint e szép oroszlános képek is tanúsítják – ma már csak mészkő vázákról, zsírkő pecsétlőhengerekről, diorit sztélékről, bazalt sziklákról, engesztelő áldozati medencék faláról, aranytálak fenekéről, mázas csempékről, romvárosok kapuiból tekintek a képeskönyveket készítők fényképezőgépeinek lencséjébe. Nézzétek egykori gyilkosaimat, az akkád, asszír, perzsa uralkodókat, nézzétek csigákba bodorodó szakállukat: az is az én sörényemet majmolja.
A művészet története 1. kötet, Corvina, 2006, 359 oldal, 6000 Ft
