Joan Halifax: Sámánhangok
Kit ne izgatna napjaink pénzművészeti és háborúgyarapító kihívásainak szürkésvöröses sűrűjében a misztikus élmény szivárvány aurában fürdő karbunkulushegye? Ki ne dobná oda átmenetileg jól jövedelmező, presztízst és hatalmat fialó vállalkozásai megannyi gondját-baját, ha cserébe – ezúttal nem jóga, nem zen, nem tao, hanem sámáni beavatódás útján – szellemi erényre és lelki potenciára tehet szert? Ki ne váltaná fel napi hűtött söröcskéjén szerzett kedélyes mámorát egy kis érzékborzoló peyote (meszkalintartalmú kaktusz) tripre? Ki ne vállalná akár a gazdasági öncsődöt is, megkísértve a veszélyt, hogy célracionális kutyaként futtatott elméje egyszer csak szárnyra kapván a totális őrületbe avagy a nihilbe zuhan? Ki ne cserélné fel a Seychelle-szigetek kókuszpálmás atolljaira röpítő uncsi kéjutakat a belső elhivatódás hallucinatorikus sivatagi tájaival? Kit riasztana még ennyi mészárlás híradóképe után, hogy védő és támadó szellemei egyszer csak darabokra vágják, netán fel is falják a testét transzállapotában? Ki ne szeretne különféle állathangokat hallatva betagozódni a természet ősi egységébe, ki ne kölcsönözné idegzetét az isteneket éltető szeretet gyógyenergiái számára? Ki ne énekelne békehozó bűvös éneket, ki ne táncolna békét, ha nyugtató erejével tehetné, erre az egyensúlyát vesztett világra? Édes a csábítás, hogy a kiválasztott kevesek ösvényére lépve magunk is révüljünk egy sort, csak az a bökkenő, hogy a transzcendens világ képtere éppúgy átrajzolódott a modernitásban, mint az érzéki világé, tehát komoly regresszió, azaz öncsalás nélkül nem megy.
Közel harminc éve jelent meg angolul ez a szép kiállítású, olvasmányos szöveggyűjtemény, amely a sámánkodást menetrendszerűen mutatja be, a beavatódástól a gyógyításig, és a világ minden tájáról hoz rá élő archaikus példákat. Identitást keresők, figyelem! A könyv antropológus összeállítója időközben megtért a buddhizmushoz.
Fordította Földes György; Filosz, 2006, 300 oldal, 2950 Ft
