Ibn Fadlán: Beszámoló a volgai bolgárok földjén tett utazásról
Több mint ezer éve, a magyarokat nyugatra kergető besenyők által északra szorított, a zsidó hiten lévő kazárok által katonai függésben tartott volgai bolgárok királya levélben kéri a bagdadi kalifát, hogy országában a már felvett iszlámot erősítendő küldjön hozzá vallástudósokat, pénzzel támogassa egy mecset építését, valamint járuljon hozzá egy erőd emeléséhez. A kalifa útnak is indítja a küldöttséget. Ennek egyik néprajzos érdeklődésű és írói erényekkel rendelkező vezetője, Ibn Fadlán felbecsülhetetlen értékű feljegyzéseket készít a sztyeppe népeinek akkori elhelyezkedéséről, a korabeli társadalmi szokásokról.
Megtudjuk tőle például, hogy a nomád oguzok nem tisztálkodnak székelés után, asszonyaik pedig, bár nem csapodárok, egy-egy vakarás erejéig nem átallják felfedni szemérmüket az idegenek előtt. Ibn Fadlán találkozik a tetűt csemegéző baskírokkal, ezek fából készült falloszt hordanak mellükön és hozzá mint teremtőjükhöz áldásért imádkoznak. Álmis bolgár király a kezéből eteti hússal a követeket, a lidérces északi fényt dzsinnek lovascsatájaként közvetíti rémüldöző vendégeinek, majd miután kiderül, hogy a mecset- és erődépítéshez igényelt összeg nem érkezett meg, házi őrizetbe helyezi őket. Egyedül Ibn Fadlán élvezi kegyeit, ennek folytán döbbenetes riportban számolhat be arról, hogy a prémmel kereskedő és a Volgán érkező oroszok hogyan ravatalozzák fel előkelőségeiket egy hajószerű építmény tetején, s az elhunytnak szóló baráti szolgáltatásként hogyan közösülnek sorban annak rabnőjével, s hogyan fojtják meg és égetik el a lányt végül urának holttestével együtt.
Ibn Fadlán úti beszámolójának fennmaradt kézirata első ízben olvasható magyarul csonkítatlan teljességében. S aki a művelődéstörténet minden területére kiterjedő jegyzeteket és a hatalmas ívű utószót is elolvassa, azt a tudós-fordító Simon Róbert enciklopédikus ismeretekkel ajándékozza meg.
Corvina, 2007, 193 old. 3400 Ft
