Wolken darüber. ich weiss nur das eine
Megyek a kerék mellett.
A kocsi magasabb nálam.
Nagy rakományt visz.
Mögötte az oromfalak
leheletszerűen az éggel.
Lezárják a tetőket.
Jobbra tőlem ez ismétlődik.
Majd véget ér, de jobboldalt elől
ott magasodik a gesztenyefa.
Falusi út,
mellékutca, a miénk.
Kifele megy a fuvar.
A fuvaros a kocsi bakján?
Vidáman néz. Az ökrök ökör módján néznek.
Én komolyan nézek.
Aki szembejön, látja.
Nyolc éves lány vagyok.
A fuvaros – fuvaros-korú.
Az ökrök magukrészt ökrök.
Halántékomtól jobbra
a kocsi oldalának trapéza.
Balra – semmi; a kert; messze,
ahol a kert végződik, ott a szülői ház.
Megyek a rakománnyal.
A fuvaros huncutul néz.
A sapka sildje alatt
az örök mosolyráncok.
Maradok a kerék mellett,
mintha én volnék az, aki csak épphogy
meg-megrázintja időnként a gyeplőt.
A lengések közben, ami van.
Lassú repülés.